Test és lélek (8)
Környezetünk és a hangok
Itt a tavasz. A fény és a szabadság után vágyakozva nyitjuk ki az ablakainkat. Mi jön be rajta az utca porán kívül? Ha szerencsések vagyunk és jó helyen lakunk, dolgozunk, talán madárcsicsergés (is). Mai világunkban kimondva, vagy kimondatlanul, gyakran észre sem véve, mindnyájan szenvedünk a zajtól. Legyen az a számítógép halk, monoton zizegése, vagy az aszfaltot bontó légkalapácsos gép hangja, a szomszéd építkezésen fűrész visítása. Speciális zajok jellemzik az alacsony belmagasságú panelházakat (befőttes-, italosüvegek ledobása a szemétledobó aknába- a tizenegyedikről! minden alatta lakót sért, lift és bejárati ajtók csapódása, parkolóban túráztatott, javítás, takarítás alatt lévő autók, stb)
A házibulik, fúrógépek, porszívók, családi veszekedések zaja megtalálható a régi bérházakban is, ahol a gangon - akár több emelet távolságban - álló lakók „beszélgetése” is zajként értékelhető a diskurzusban éppen nem részvevők számára. A kertes övezetben a fűnyíró vagy a betonkeverő búgása, a fűrészek berregése, a kerti party-k és a robogósok az elsődleges zajforrások.
Sajnos a villamos is zajosabb egy kis csilingelésnél, a busz pedig fékezésével és gyorsulásával kelt nagy zajt. A kisbaba sírása is sokakat idegesít, de ezt ne nevezzük szándékos zajkeltésnek, lehet, hogy épp őt is valami számunkra alig hallgató, "finom" rezgéshullámú, de környezetszennyező zaj bántja. Valakit idegesít az ablaka alatt lévő játszótér, iskolaudvar ricsaja is. Aki vasút és forgalmas autóút közelében él, az pedig ezeknek az átkát kell, hogy elszenvedje. A reptér közelében ehhez a le-fölszálló gépek zaja is társul.
A petárda viszont minden helyen riogatja az embereket, állatokat lövésekre emlékeztető robbanásával. Van, akinek a munkahelyén kell eltűrnie a zajártalmakat. Van olyan közöttünk, akinek az otthona ablaka alatt áll meg egy-egy "fiatal"- többnyire a pihenésre szánt órákban szinte a széteséséig rezgő autóval - általa zenének tartott hangáradatot sugározva a környezetére. Ezzel a jelenséggel és a "sportkipufogókkal" az utcán járva nap, mint nap találkozunk. A tömegközlekedési eszközökön is gyakori a kifelé is „tuccogó” fülhallgatóval fölszálló, magát is süketítő fiatal utas. Egy felmérés szerint a szívroham előidézésében is szerepe lehet a 65 decibelnél erősebb zajnak, hiszen fokozza az idegi túlterheltséget, a vérnyomást, ennek hatása a keringési és-szívbetegségekre már jól ismert. A nagy zajtól károsodhat a vese hormonműködése és a tüdő is. A zaj 85 decibeltől már halláskárosodást is okoz. (Először a magas hangok hallása, majd a beszédé is csökken.)
A gyermekkori tartós zajterhelés olvasási- és beszédértési nehézségekhez vezet.
Az ébrenlét óráiban ideig-óráig szinte mindnyájan ki vagyunk téve különböző zajforrásoknak. Ezt többé-kevésbé észleljük is, de amikor az alvásunkat zavarják meg, gyakran nem is tudunk róluk, és alattomosan rontják az egészségünket. Vizsgálatok szerint a magyar lakosság egyharmada folyamatosan szenved valamilyen zajártalomtól.
A hétköznapi ember az ipari-közlekedési zajszennyezéssel kapcsolatosan, csak úgy mint egyéb környezetszennyezéssel kapcsolatosan is a politikusok józan eszében, a Földet és az emberiséget óvó szemléletében bizakodik. Ez a szemléletváltás azonban lassan hoz csak eredményeket, mert mindig vannak stabil pénzügyi bázissal rendelkező csoportosulások, akiknek a pillanatnyi anyagi érdeke ellentétes a humanista és zöld mozgalmak jelszavaival, az Emberiség globális, spirituális érdekeivel, az ember küldetésével. Amit mi kisemberek tehetünk, az hogy minél több lehetőséget keresünk arra, hogy meghallhassuk a természet változatos hangjait és utódainkat is arra neveljük, hogy a saját helyükön tegyenek a természetért valamit. Most, hogy végre itt a jó idő, szervezzünk kerékpáros és gyalogtúrákat, menjünk ki az erdőbe és hallgassuk a madárdalt, a szél hangját a fák, bokrok között! Kezdjünk ismerkedni a bennünket körülvevő növény és állatvilággal. Feküdjünk le fűbe a réten, és szívjuk be a "zöld" illatot. Patak és folyóparton állva halljuk meg "…hogy fecseg a felszín és hallgat a mély…" A mezőn nekünk szólnak a legapróbb neszek: a falevelek, fűszálak zizegése. A nyári szántóföld mellett álljunk meg hallgassuk az érett gabona susogását.
A növények és a szél, a víz hangjai mellett minden hol ott vannak a madarak. Felismerésükben, életmódjuk vizsgálatában nagyon jó segítség a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kiadványa, a "Madarász ovi és madarász suli". Ismeret és képanyagával, kérdéseivel segít bennünket abban, hogy a természet megismerését valódi élményként éljük meg. Nemcsak gyerekeknek szól. "Útmutató környezeti nevelőnek" az ajánlás, de a természetjáró baráti körök, egyesületek és mindenki más, akinek fontos, hogy ő maga utódai megismerjék a környezet és a madarak védelmét, annak jelentőségét, meg tudja szerezni a kiadványt. A kirándulások megkezdéséhez álljon itt egy kis költői kedvcsináló:
Várnai Zseni: Csodák csodája
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Az esős napokon pedig hallgathatunk klasszikus zenét, amely szobánkba hozza a természetet.
Néhány zenemű a sokból:
Bartók Béla: Virágzás;
Vivaldi: A négy évszak;
Joseph Haydn: Az évszakok
Liszt Ferenc: Szürke felhők;
Debussy: A tenger;
Ottorino Respighi: A madarak;
A fentiek mellett el tudnak varázsolni a keleti zene repetitív, mikrotónusos dallamai, főként a szufi zene és a klasszikus versekre írt arab dalok és sok, raks sarqui zene, amely a hastánc színpadi világának műfaja. Ha zajos környezetben telnek a napjaink, keressünk lehetőséget arra, hogy naponta legyen magunkra legalább egy félóránk csak azt hallgassuk, amit mi szeretnénk. Lehet ez a csend is. A zene és a tánc terápiás hatása évezredek óta ismert. Néhány helyen tartanak is meditációs táncokat. Éljünk vele!
Böjt - nemcsak húsvét előtt
A tavasz beköszöntével életre kel a természet. Mi magunk is testi-lelki megújulásra vágyunk.
Az egyre hosszabbodó nappalok visszahozzák aktivitásunkat. Környezetünkben mégis akad olyan, akit viszont „tavaszi fáradság” gyötör. Ennek általános oka lehet a fokozott lelki stressz, a mozgásszegény életmód, a kiürülő vitaminháztartás, a téli, nehezebb ételek fogyasztásával lerakódott méreganyagok mennyisége. A testi-lelki megtisztulás évezredes gyakorlata a böjt.
Az idén február 22-én, szerdán kezdődött a nagyböjt időszaka. Valamikor az ezt megelőző szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tartó időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő része volt a „csonkahét”. A húshagyó kedd mozgó ünnep, a farsang utolsó napja. Nevét onnan kapta, hogy régen a másnapján - hamvazó szerdán - kezdődő negyvennapos húsvéti böjti időszak teljes hústilalommal járt. Hamvazó szerda nevének eredete: az őskeresztények vezeklésként hamuval szórták be a fejüket. A XII. századtól általános egyházi szertartássá vált a „hamvazkodás”. A templomban azt a hamut használták erre a célra, amelyet az előző évi szentelt barka elégetéséből kaptak. Mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd az eléje járuló hívek homlokát megkente vele következő mondattal kísérve „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel.”
Európában a hústól való tartózkodást – mint az üdvözülés legbiztosabb módszerét – kezdetben csak a szerzetesek gyakorolták. Eleinte válaszul a középkori világi hatalmak dőzsölésére, később az egyházi regulákat követve. És minél inkább terjedt a keresztény szellem Európában, annál általánosabbá vált a böjt a társadalom minden rétegében. Jóval több hústalan napot írt elő, mint napjainkban: minden péntek, szerda, szombat hústalan napnak számított. A kántorböjtön kívül volt még adventi böjt, nagyböjt és a hivatalos egyházi ünnepek előestéje. Így az év csaknem fele, 166 nap böjti időszak lett, és ennek betartását szigorúan ellenőrizték. A történészek szerint attól fogva, hogy a magyarságot keresztény vallásra térítették, az állam és az egyház keményen megtartatta a böjtnapokat. Arról, hogy őseink életében a böjtnek fontos szerepe volt két régi hónapnevünk is tanúskodik: - a böjtelő (február) és a böjtmás (március) hava. A negyvennapos nagyböjtben még tojást, tejet sem fogyasztottak. Szent István úgy törvénykezett, hogy az, aki megszegi a böjtöt (tehát pénteken húst és bort fogyaszt), egy héti elzárással bűnhődjék. Európa-szerte a jómódú világiak körében is komolyan vették a böjtöt. Húst, tejet, tojást, baromfit ők sem ehettek, viszont babot, borsót és halat igen. A böjt ilyen értelmezésének jelentős szerepe volt abban, hogy a húsevés mellett létrejöjjön a halevés kultúrája. A II. vatikáni zsinat (1962–65) a római katolikusok böjti előírásainak nagy részét törölte, hogy a vallásgyakorlás ne követeljen nagy lemondást a hívektől - ezzel az intézményesített hit lényege kérdőjelezhető meg - csak a hamvazó- szerdát és a nagypénteket tették kötelező böjtnappá. A protestáns egyházak a hívek egyéni lelkiismeretére bízzák a böjt kérdését.
Napjainkban az egészséges életmód hívei között egyre többen böjtölnek.
„A böjt belső rendet teremt, segíti az egyéni út megtalálását és a lélek érési folyamatát, az egész emberre hat, lelkére, szellemére, minden egyes sejtjére.”
A vízöntőkori spirituális gondolkodás terjedése szintén kedvez a böjt térhódításának.
A vallásos böjtben a lemondás mindig valamilyen spirituális jelentőséget kap, amely a legkülönbözőbb vallásokban megtalálható és mindig az istenséggel, szellemi világgal való kapcsolat építését is szolgálja. A böjt tehát fontos helyet foglal el a beavatási szertartásokban, a vallási rítusokban, mint az aszkézis, a tisztulás, a gyász, a könyörgés egyik kifejezési módja.
A keresztény egyházakra jellemző a böjtölés alapját a Biblia adja. Pontosabban az egyház meghatározza a böjt jelentését, célját és szabályozza gyakorlatát. Az imádsággal és az alamizsnával együtt a böjtöt azok közé a lényeges cselekedetek közé sorolja, amelyek kifejezik az embernek az Istennel szemben tanúsított alázatosságát, reménységét és szeretetét.
Az egyház gyakorlatában többször megjelenik a böjt. Ilyen a nagyböjt, ádventi böjt, szentségi böjt. Ezek közül a legismertebb a húsvét előtti időszakban nagyböjte. Ideje 40 nap, amely emlékeztet arra, hogy Mózes, Illés és Jézus 40 napig böjtölt a pusztában, a 40 szent szám, a Bibliában gyakori. A vízözönt megelőzően negyven napig ömlött az eső a földre. A választott nép negyven évig élt a pusztában. Mózes negyven napig tartózkodott a Sinai hegyen. Illés negyven napig vándorolt a Hórebig. Jónás negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. Nyilvános működésének kezdetén Jézus is negyven napig böjtölt. Föltámadása után negyven napig tartózkodik a földön.” (Valkó Ágnes)
A különböző vallásoknál más-más böjtölési szokások alakultak ki. Az ókori Egyiptomból fennmaradt írásos emlékek már leírják a böjt tudatos használatát.
A böjt vallási ünnepekre való felkészülés eszközeként ismert volt a mexikói, perzsa, görög kultúrákban. Shánkácsária, Buddha és Mohamed, akik szintén próféták voltak, intenzív böjtélmények segítségével nyertek el sok fontos ismeretet.
A zsidó vallásúak a bűnbánati és a gyásznapokon böjtölnek, és a szigorú böjti előírások alól csak az öregek, a betegek és a kisgyerekek mentesülhetnek. A muszlimok vallási szokásai közül talán leginkább a böjti hónapot a Ramadant ismerjük, ami a Hidzsra-naptár 9. hónapja. A Hidzsra-naptárnak az alapja a Hold Föld körüli keringése. Ez rövidebb a mi általunk használt napévnél, vagyis, attól az időtartamtól, amennyi idő alatt a Föld megkerüli a Napot. Ezért egy Hidzsra év kb. 10-11 nappal rövidebb a napévnél. A Hidzsra-naptárban a hónap elején az újhold utáni naptól, a következő újholdig tart egy holdhónap. Az iszlám vallás, öt alapvető törvényt ír elő, melyek közül az egyik a ramadán hónapi böjt (szaum). Ramadán havában napkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, dohányozni, és szexuális életet élni. Ennek a hónapnak igen nagy a jelentősége: a prófétai hagyomány szerint Allah ekkor küldte - Gábriel arkangyal közvetítéséve Mohamedhez - a szent könyvet, a Koránt. A Ramadán havi böjt alól mentesülnek a várandós nők, a gyermekek, a betegek. A böjtnek két lényeges célja van: az egyik cél, hogy a hívő bizonyítsa Allah előtt, hogy a lelke erős, és uralkodni tud érzékein. A másik, hogy a böjt alatt a jómódban élők is átérezzék a nincstelenek nélkülözéseit. Aki betartja a Korán böjtre vonatkozó előírásait, biztonságban érezheti magát, helyreállítja saját becsületét, és megszabadul a gonosz hajlamoktól. Ebben az évben október14. - november 12. között lesz a Ramadán hónapja.
A húsmentes étkezésnek, még ha csak egy napig tartjuk is, minden más módszernél hatékonyabb méregtelenítő hatása van. A hús fogyasztásából adódó gyakran túlzott fehérjebevitel nagyon megterheli emésztőrendszerünket, számtalan méreganyag halmozódik fel bennünk. Hogy ellensúlyozzuk a méreganyagok bejutását, tehermentesítő napokra van szükségünk. Ilyenkor igyunk sok ásványvizet, gyógyteát, frissen facsart gyümölcs és –zöldséglevet, csíraleveket. Ezek mind hatékonyabbá teszik a méregtelenítést. Kiürülnek a savas lerakódások, gyorsabban bomlanak a felesleges anyagok (cukor, zsír, fehérje), lassul az öregedési folyamat, megszépül a bőr. Aki böjtöl, annak szervezete megtisztul a salakanyagoktól, így javul a teljesítőképessége, életereje megsokszorozódik.
Legismertebb böjtváltozatok:
- vízböjt: csak ásványvíz, napi 2,5-3 1,
- teaböjt: ásványvíz, salaktalanító gyógytea, összesen napi 2,5-3 1,
- léböjt: forrásvíz, gyógytea, frissen préselt gyümölcslé, nyers zöldséglé
-nyákböjt: zabpehely, barnarizs, lenmag főzetéből
-tejsavókúra: 1,5-2 literfriss savó, ásványvíz, zöldségleves szűrve, gyógytea
Mielőtt kipróbálja a fenti öt variáció valamelyikét, keressen hozzá specialistát. Az orvosok és a természetgyógyászok között sokan rendelkeznek a szakszerű böjtvezetéshez megfelelő szakképzettséggel. Kérje ki tanácsukat!
Farsang II.
A farsangi időszak eseményeinek említését a balázsolás egészségvarázsló rítusánál szakítottuk meg, idézve Babits Mihályt.
Február, böjtelő hava sok különleges szokást tartogatott a régi korok emberének. Vannak népek, aki a tavasz közeledtével emlékeznek meg halottaikról, a legtöbb tájon azonban vidám dolgokat tartogat a tavaszelő hónapja. Az újraéledő természetbe vetett hit, a hozzákapcsolódó rítusok évezredesek. Lényegük közös: az isten(ek) kegyeinek elnyerése az új tavaszhoz, az új kikelethez, a majdani új terméshez.
Babitstól, a XX. századból visszaugorva most egy másik kor magyar költőóriását, Csokonai Vitéz Mihályt (1773-1805) idézzük meg, aki a farsang egyik jellegzetes szokásának, a vénlánycsúfolónak állított míves irodalmi példát. Csokonai sajátos, sokoldalú költőként a felvilágosodás, a rokokó és a népiesség különlegesen egyedi ötvözetét hozta létre. Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon, (1798) vígeposza a farsangi idején játszódik vidéken.
"Dorottya a maga leánytársaival, a rövid fársáng és a kevés menyegző miatt, Carnevál és az ifjak ellen hadat indít, és mikor már őket szinte meggyőzte, Vénus a dámáknak minden kívánságokat megígérvén, emezek eránt megbékélteti."
"Az én szerzeményemnek interesszéje áll a nemzeti luxusnak és elkorcsosodásnak kigúnyolásában s ifjainknak és leányainknak csintalan, sőt sokszor pajzán múlatságaiknak megbűntetésében." (Előbeszéd)
"Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,
Ki látván a dámák bajos állapotját,
Carnevál s az ifjak ellen feltámada,
S diadalmat is nyert pártára únt hada.
Olly lármát, zerdűlést, viadalt beszéllek,
Amillyet nem láttam, miolta csak élek,
Amillyet nem említ semmi istória,
Meg nem merne tenni maga a francia:
Miként insurgála amazon módjára
Egy nagy dámatábor Carnevál hadára.
Vajha méltóképpen le tudnám rajzolni,
Millyen vitézséggel tudtak ők harcolni,
S miket vittek véghez felforrott mérgekbe. -
Hát férhet illy harag angyali szívekbe?
Igazán, hogy minden századnak a végén
Nagy dolgok esnek meg a főld kerekségén!
Fársángi jó borral habzó butellia!
Mellytől a múzsákban gyúl a fántázia,
Te tőlts bé engemet élő spiritussal,
Hadd danoljak harcot én is Enniussal.
És te, Nanét, tőllem szívességgel vedd el,
Ha munkámnak becset szerzek szép neveddel:
Legalább, ha könyvem végig nem olvasod,
Megpróbálhat'd rajta frizérozó vasod.
Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról,
Túdósítást venni a magyar hazáról,
S lajistromba szedni az új menyecskéket,
Öszvejart sorjába minden vármegyéket."
Több tájon is szokás volt a vénlány-vénlegény csúfolás, nemcsak Somogyban, ahol Csokonai a "Furcsa vitézi versezet négy könyvben" megírása alatt tartózkodott. A népszokások egyik legismertebbje, különösen a Palócvidéken, a tuskóhúzás volt. A legények nagy zajjal húzták végig tuskókat az utcán, a vénlányok kapujához támasztották, s közben vaskos szöveget daloltak. A fiatal házasemberek vénlegény társaikat olykor tuskó elé kötötték, és ostorral hajtották végig a falu utcáin, csúfondáros énekekkel arra biztatva őket, hogy nősüljenek meg végre. Gyermekek, fiatalok jártak farsangi köszöntőket kántálni, adományokat gyűjteni, szőkicskézni. A 17. századi történeti forrásokban is találhatunk erre vonatkozó adatokat. A farsanghoz fűződő népszokások sok nép különböző, gyakran kegyetlennek, szinte gonosznak is mondható rítusainak emlékét őrzik. A kakasütés szokása (a kakas fejét egyszerűen letépték, vágták vagy leütötték) megtalálható Dél-Amerikában is. Magyarországra a németek közvetítéssel került. Ők talán a görögöktől vették át. A szokás a tyúk délkelet-ázsiai háziasításával egyidős lehet, talán mintegy 5000 éves.
A farsanggal kapcsolatos szavaink között is sok a jövevény: a farsang bajor-osztrák eredetű, a farsangi fánk szót az erdélyi szászoktól kölcsönöztük, ennek palóc megfelelőjét, a nálunk is gyakrabban használt pampuskát a szlovák nyelvből. A bál francia-német gyökerekkel bír. A benyomott közepű fánk pedig erős szimbólumként a szexualitással, a szüzességgel, a szűzhártyával. a kerekded női formákkal, a kerek világgal összefüggve, a tavasz új életet hozó jelképe volt. A karnevál szót Csokonai honosította meg azzal, hogy komikus eposzának főhősét Carneval-nak nevezte. A karnevál szót a nyelvészek egy része olasz eredetűnek véli: a legismertebb variáció szerint a karnevál jelentése "Hús (carne) , Isten veled! (vale). Egy másik, régebbi eredetre valló magyarázat szerint a karnevál szokása ugyan Velencéből terjedt el, de jóval előbbről, már a Kr. e. IV-I. századi venét néptől is maradtak fenn nyelvemlékek a szó egy változatát említve. Ezek alapján egyesek szerint: a karnevál szó jelentése a növekvő fényhez, a tavasz beköszöntéhez kapcsolódik: jelentése a "Napisten jön". A név eredete talán nekünk már nem is számít. A lényeg, hogy a hosszú sötét napok után az emberek világszerte a rituális maskarákkal, állat alakoskodással, felvonulással, rigmusokkal, mulatozással ünneplik a tavaszt, a természet újjáéledését. Az ógörögök Dionüszosznak áldoztak a tavasz elején, az ókori rómaiak a Lupercalia-ünnepeken kecskével, Faun jelképével hódoltak az isteneknek. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások.
"A maszkba öltözött játékosok az ősök mitikus képviselői. " (Újváry Zoltán)
A reneszánszkori Firenzében a maszkabálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója volt.
A farsang utolsó napjai már a böjti előkészülettel telnek el. A böjtelő kifejezés erre utal. Mivel februárra is esik a böjti időszakból, mégpedig a böjt első időszaka, innen a hónap régi elnevezése: böjt elé hava, böjtelő. A március, a böjti második hónapja, a böjt más hava, régiesen böjtmás. A böjtelő vasárnapjainak nevei: hetvened-, hatvanad- illetve ötvenedvasárnap. "Görög katolikusoknál más böjti hagyományaik folytán hatvanadvasárnap a húshagyóvasárnap, az utána lévő héten már megkezdték az enyhébb böjtölést, amely a következő vajhagyóvasárnap múltán vált teljessé: a hús mellett semmiféle más állati terméket, így tejes ételeket, vajat, tojást sem fogyasztottak. A farsang utolsó csütörtöki napjának neve kövércsütörtök, de a moldvai csángók halottak húshagyata, halottak csetertekik néven is emlegetik. Ezen a napon jó ételeket szoktak főzni, fánkot sütnek, és este Isten nevében ajándékul adják a szegényeknek, akik imádkoznak a család halottaiért, de azért is, aki az ajándékot vitte. E szokás valaha általánosan elterjedt lehetett, de ahol már elfelejtették, ott az elnevezésnek más jelentést tulajdonítottak: ezen a napon jó zsírosan főznek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak így számíthatnak az új évben bő termésre, kövér disznóra. A farsangi időszak három utolsó napja a farsang farka, farsangháromnapok, háromnapok, illetve húshagyó, húshagyat, a legvidámabb, legzajosabb mulatságok ideje, mielőtt megkezdődik a negyvennapos böjt. Hamvazószerda a templomi hamvazásról kapta a nevét, de hívták böjtfőszerdának, böjtfogadószerdának is."
A farsangi időszak egyik jeles napja, február 14. Bálint napja. A legenda szerint Bálint itáliai ókeresztény vértanú püspök volt, aki csodatévő képessége folytán, aki visszaadta egy pogány leány látását. A lelki betegek védőszentjeként is említik őt. Mielőtt 270. február 14-én mártírhalált halt, a leánynak egy üzenetet küldött: "A Te Valentinod". Az ünnep modern formája Angliából indult a XV. században, és a XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.
A magyar néphit szerint a verebek ezen a napon választanak maguknak párt. A vidám, tavaszváró időszakban, a madarak párválasztásához hasonlóan, sok magányos emberi szív talál párra. Világszerte élnek "párosító", szerelmeseket összeboronáló, kapcsolatokat megerősítő népszokások. Legismertebb az utóbbi években már nálunk is népszerű Valentin napi ajándékozás.
Ez a nap ugyanakkor a keleti keresztény egyházban. Szent Cirill és Metód ünnepe.
A történet szerint Rasztiszláv morva fejedelem 862-ben Konstantinápolyból a szláv nyelvet ismerő misszionáriusokat kért. Az egyházfő két kiváló képességű thesszalonikéi testvért Konstantint - aki diakónus volt - , és Methodioszt, - a kisázsiai Olümposz-hegy egyik monostorának főnökét - választotta. Komoly feladat várt rájuk: a hittérítés mellett a morvákat el kellett látniuk a Szentírás és a liturgia szláv fordításaival és le kellett rakniuk a papság nevelésének alapjait. Konstantinak köszönhető a glagolita ábécét kialakítása. A később született, úgynevezett cirill írás, amely Konstantin későbbi szerzetesi nevével vált ismertté- (Kürillosz-Cirill) - valószínűleg Bulgáriában alakult ki, és Metód tanítványainak köszönhető, akik munkájukkal a görög írást igyekeztek a szláv nyelv fonetikai sajátosságaival egyeztetni.
Felhasznált irodalom: Új Ember 2001.február
A farsang napjai vízkereszttől húshagyó keddig állnak a naptárban. Sok érdekes, tájanként változó népszokás kapcsolódik hozzájuk. A két, szigorú böjti napokat is magába foglaló időszak, a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé ékelődik be ez a vidámsággal, tréfálkozással teli pár hét.
Vízkereszttől, január hatodik napjától, Krisztusnak a Jordán folyóban történt megmerítkezésének ünnepétől az emberek már a tavaszt várják. A víz sok népi gyermekjátékban, népdalban az élet, a megtisztulás, az újjászületés jelképeként megtalálható.
Ez a nap az esztendő egyik ünnepekben legbővelkedőbb napja. Valamikor évkezdő nap volt, és Jézus születését is ekkor ünnepelte az egyház. E a napra esik a háromkirályok ünnepe. Ekkor emlékezett meg az egyház Krisztus megkereszteléséről, a kánai menyegzőről és Lázár feltámasztásáról. Az utóbbiak az újkorban már kimaradtak a vízkereszti liturgiából, más napokra kerültek át. János evangéliumában olvashatunk mindhárom eseményről. "A keleti egyház ősidőktől fogva Krisztus megkeresztelésének emlékeként ezen a napon szentelte a vizet. A középkor folyamán a vízszentelés a nyugati egyházban is elterjedt. E napon történt a tömjén szentelése is. E szentelésekből fejlődött ki a lakóházak megszentelése és megfüstölése vízkereszt tájékán. A háromkirályok, a házszentelés, a vízszentelés és még sok más egykori ünnepi alkalom együtt jelentkezett ezen a napon, és a régi kultuszok maradványai legtöbbször együtt, egymással összefonódva bukkannak fel a hagyományvilágban. Különösen így van ez a háromkirályok köszöntése és a régi házszentelő menetek, koledálások esetében."
A háromkirályozás, a három keleti bölcs király, Gáspár, Menyhért, Boldizsár történetének színjátékszerű előadása a középkori egyházi gyakorlatnak még része volt. Később más dramatikus játékokkal együtt kiszorult a templomból." A háromkirályozásnak, csillagozásnak, csillagjárásnak több formája volt a XIX. század végén. "Egyik típusa a színjátékszerű Heródes-játék, amely különösen a magyarországi németek körében volt kedvelt. Előfordult azonban színjátékszerűen előadott háromkirályos játék a magyarság körében is, különösen Szatmárban és Erdélyben."
Magyarország településein többnyire férfiak és fiúk háromkirályoztak. Karácsony és vízkereszt között (helyenként vízkeresztkor) a három főszereplő a bibliai történet királyait idéző jelmezben járt házról házra. "Egyikük kezében rugós szerkezetű csillag volt. A házban a háromkirályokról énekelve köszöntöttek, közben a csillagvivő ki-kiugrasztotta a rugós csillagot a házbeliek, különösen a gyerekek nagy örömére és csodálatára. Köszöntésükért pénzt vagy élelmet kaptak." Néhány helységben, Mogyoródon, Mezőkövesden és a kalocsai szállásokon nem férfiak, hanem lányok jártak háromkirályozni. "A kalocsai szállások háromkirályai leeresztett hajjal, tiszta fehér hímzett ruhában, fejükön csillagos papírsüvegekkel jártak köszönteni. Egyikük papírcsillagot forgatott a kezében. Több évszázados epikus énekük a háromkirályok bibliai történetét eleveníti meg (Bárth 1980b)."
A vízkereszthez kapcsolódik a házszentelés vagy koleda is, amely a XIX. század előtt feltehetőleg ország minden pontján liturgikus szokás volt. A gyakorlat sokféle változatot alakított ki. A pap néhány kísérővel végiglátogatta a falu házait. A bennük lakókkal elbeszélgetett, majd megáldotta a házat és az ott élőket. Ez az általános szokás tájanként kiegészült néhány mozzanattal.
A liturgikus vízszentelést legtöbb helyen vízkereszt vigíliáján a délutáni órákban végezték a templomban, de például a bukovinai Andrásfalván évente más-más gazda udvarán szentelt a pap vizet a falu népe számára. Sokféle baj elhárítására használták a szenteltvizet, ezért üvegekben és nagyobb edényekben hordták haza, hogy jusson egész évre. "A szenteltvízzel meghintették a házat, a melléképületeket és a szoba belsejét. Ez talán a papi házszentelés analógiájára történt, és esetenként azt helyettesítette. Még vízkereszt napján került a szenteltvízből a gyümölcsfák tövébe és néhol a szántóföldekre is."
A katolikus templomokban a vízkereszt utáni második vasárnap olvasták föl a kánai menyegző történetét. A csodás történetet János evangéliuma örökítette meg: Jézus borrá változtatta a vizet. A Kánai menyegző énekeként emlegetett hosszú epikus versezet Kájoni János XVII. századi kódexében bukkan fel. "A szegedi tájon énekes asszony énekelte halotti toron a Szent János áldásával együtt. Ugyanitt lakodalmi vacsora alatt is elénekelte a násznép. Elhangzott disznótorokban is. Az éneket a kánai menyegző ünnepén jellegzetes népi ájtatosság keretében adták elő (Manga 1946). Nagyfüged és Erk hevesi falukban a kánai menyegző vasárnapján valamilyen módos gazda nagy vacsorát és vendégfogadást rendezett. Erre meghívtak egy énekes asszonyt, aki szertartásosan előadta a kánai menyegző énekét. Közben ivásra, nótára, táncra buzdította a jelenlévőket. Az epikus ének ürügyén tulajdonképpen eljátszották a víz borrá változásának csodás történetét."
Január 23.
Mária eljegyzése vagy menyegzője napja
Hagyományai időnként keveredik a kánai menyegző vasárnapjának szokásaival. "Mária menyegzőjének népi ájtatosságok formájában történő megünneplése különösen a Jászságban virágzott. Jászberényben ezen a napon a szentkúti templomban is volt ájtatosság. A ladányi jámbor asszonyok a XX. század elején ezen a napon az egyik Mária-tisztelő asszony házában gyülekeztek össze. A tisztaszobában körülültek egy fölékesített Mária-szobrot. Énekeltek, végezték a Mária-hét öröméről szóló ájtatosságot, majd istóriát olvastak a Szűzanya eljegyzéséről. Az ájtatosság után borral és frissen sült kaláccsal lakodalmat imitáló mulatságokat tartottak. Az idősebb asszonyok összefogóztak és Mária tiszteletére táncot jártak. "
Február 2.
Gyertyaszentelő boldogasszony napja, Szűz Mária tisztulásának és Jézus templomi bemutatásának ünnepe. "A szentelt gyertya, mint Krisztus jelképe, egyike a legrégibb szentelményeknek. Középkori előzmények után az újkorban is volt rá példa, hogy a városok és falvak nagyobb mennyiségű gyertyát vásároltak, ezt Gyertyaszentelő napján a pap megszentelte, majd kiosztották a hívek vagy legalábbis az elöljáróság között. A XX. század eleji magyar paraszti gyakorlatban inkább az volt a jellemző, hogy a gyertyát maguk a hívek vitték szenteltetni Gyertyaszentelő napján a nagymisére.
Valamikor szinte minden magyar katolikus parasztházban tartottak szentelt gyertyákat, amelyek színes szalagokkal díszítve és a szentképek mellett falra akasztva meghatározták a szobák összképét, hangulatát. A szentelt gyertya felhasználásának sokfélesége a szenteltvízével vetekszik. Végigkísérte az embert a születéstől a haláláig. Az újszülött mellett Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt gyertyát kellett égetni, hogy a gonoszok ne tudják kicserélni. Avatás idején a fiatalasszony gyertyával a kezében járta körül az oltárt. A haldokló kezébe égő szentelt gyertyát adtak, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni." A népi gyermekjátékokban a tűz, akárcsak a víz gyakran előbukkan. "Tüzet viszek, lángot viszek…" A tüzet, akárcsak a vizet, elemi ereje teszi szentté.
Február 3.
Régen almaszentelés és a borszentelés napja is volt. Balázs-áldás kiszolgáltatásának napja. A szokást legismertebb nevén balázsolásnak hívják. "Szent Balázst régi időktől fogva úgy tisztelte a nép, mint a torokbajok csodálatos orvosát. Ezért Balázs napján a templomban a pap kiszolgáltatta a Balázs-áldást. Kereszt alakba állított két szentelt gyertyát tartott az áldásért elé járuló hívek, különösen a gyerekek torka köré. Népi fejlemény az az Apátfalván feljegyzett szokás, hogy akiket a templomban megbalázsolt a pap, megsimogatták az otthon maradottak nyakát. Ezáltal mintegy továbbadták az áldást és a torokfájás elleni védettséget. Ennek az ősi hitnek állít emléket betegségében fohászkodván nagy költőnk, Babits Mihály:
Balázsolás
" Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett…."
A szöveg idézetei - a versrészlet kivételével - a Magyar néprajz c. könyvsorozatból származnak.
Ünnepek
Az ünnepek valamiféle testi-lelki-mentális feltöltődést, beavatást, új szakaszt kell, hogy jelentsenek az életünkben. Ezek a mai embernek ugyanolyan fontosak, mint a több ezer évvel ezelőtt élt őseinknek. Az ünnep csak akkor igazán ünnep, ha az ember valamiféle katarzis-élményt él át, átgondolja addigi életét, új feladatot ad magának, ami erőt nyújt neki ahhoz, hogy az elkövetkezendő hétköznapokat is sok-sok pici belső ünnepként élje meg. Talán az új év napja és a születésnapunk leginkább azok a napok, amikor számadást végzünk magunkkal és fogadalmakat teszünk. Bármi is legyen a célunk, a fontos az, hogy élvezzük az utat is - egy következő ünnephez - és ne várjuk a megérkezést, hanem magát az utat tekintsük folyamatosan indulásnak és érkezésnek, megújulási lehetőségnek. Mindnyájan megfogalmazhatjuk magunknak, mit is jelent nekünk személyesen a szó "ünnep".
"Az ünnep olyan különleges időszak, amikor a közösség a megszokottól, a hétköznapoktól eltérő módon viselkedik, hagyományosan megszabott előírásokat és tilalmakat tart be." A néprajzkutatók meghatározása szerint (Tátrai Zs. - Karácsony Molnár E.)
Az emberi viselkedést szabályozó ösztönök helyébe a társadalmi elvárások és a kultúra lépett, "az lett a "második természetünk", amely a nevelés és a társadalmi szabályok révén hat reánk. Elveszett az ember előtti psziché spontán környezeti kapcsolata, az a képesség, hogy feleljünk a jelekre és engedelmeskedjünk a kéréseknek. Elveszett az állatoknál meglévő azonnali válaszadás, ehelyett kialakult a szertartás, a mítosz, a jelképrendszer - olyan tanok és képek, amelyek valaha az ösztönök körébe tartoztak. Amit egyszerűbb teremtmények egy szagból, színből, az éhségből fognak fel, azt nekünk a népmesékből vagy vallásos szertartásokból kell megtanulnunk. Talán itt van a művészet eredete. A primitív művészet naivitása és tisztasága ebből származik - gondoljunk az énekekre, mozdulatokra is." György Lajost idézem itt, aki egy könyv ismertetése kapcsán fejti ki ezeket a gondolatokat: (A Föld Hangja, Theodore Roszak: The Voice of the Earth, Simon and Schuster, New York, 1992. p.367 )
Az ünnepek ősi rituáléi tehát tanítanak minket. Figyelmeztetnek, hogy nem minden nap egyforma, mindegyiknek más-más a szerepe életünkben. Tanítanak arra, hogy őrizzük meg gyökereinket. A természettől elszakadt embernek a művészetek hozhatnak visszatérést emberi voltának lényegéhez. A tudatalatti zárt kapui természetes egyszerűséggel nyithatók a művészetek által. Ha nyitottak vagyunk népszokásokban fennmaradó ősi "összművészetek" iránt, hamarabb felfedezzük saját kreatív energiáinkat is
Néhány sor álljon itt, amely a néprajzkutatók szóhasználatával jellemzi az ünnepeket, a kapcsolódó népszokásokat:
"A népszokások többnyire rendkívül összetettek, szövegből, énekből, táncból, gesztusokból tevődnek össze. Széles a skála az egyszemélyes, szöveg nélküli hiedelemcselekménytől a dramatikus jellegű többszereplős játékig. A népszokások szövegei rokonságot mutathatnak ősi imádságokkal, ráolvasásokkal éppúgy, mint a gyermekköltészettel, sőt a műköltészettel is. A szokásszövegek igen sok elemből épülhetnek, funkcióik is különbözőek…A keresztény egyház ünnepei egyrészt a kereszténység előtti ünnepek átvételei, másrészt a vegetáció és az időjárás változásához kapcsolódó ünnepek keresztény magyarázattal. A magyarság honfoglalás kori naptári ünnepeivel kapcsolatosan feltételezik, hogy a rokon népekhez hasonlóan a magyarok is holdhónapokban mérték az időt. A magyar hagyományokat az évszázadok során rendkívül sok hatás érte. Egyes szokásokban kimutathatók szláv, másokban a német nyelvterületről jött hatások. Vannak keresztény és kereszténység előtti, sőt az antik hagyományokra visszavezethető elemek… A paraszti hiedelmekre, elsősorban az időjárásjósló, varázsló eljárásokra a kalendáriumok gyakoroltak máig érezhető hatást.…Az ünnepek be nem tartása a hagyomány szerint súlyos következményekkel járhatott, s ezeket az elrettentő történeteket a szájhagyomány hiedelemtörténetek és népmondák formájában terjesztette, mint például az ünnepen sütött kenyér kővé válását.
A szokások gyakorlásának többnyire kettős célja volt: egyrészt a földművelés és állattartás sikerét, az ember vagy emberi közösség egészségét és személyes boldogulását kívánta biztosítani, másrészt az adott ünnepre történő periodikus megemlékezést biztosította…A szokás- és hiedelemcselekmények hagyományosan kialakított gesztusok és rítusok, melyekhez többnyire szöveg is járul, a kimondott szó varázserejébe vetett hit alapján."
A témában mélyebb ismeretekre vágyó olvasóimnak ajánlom az idézett Magyar néprajz című könyvsorozat köteteit amelyek elektronikus formában is megtalálhatók már.
Újév
forrás: http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0009.html
Újév (jan. 1.) vagy kiskarácsony Krisztus körülmetélésének ünnepe. A Müncheni-kódex naptárában: Úrnak környekezete napja, az Érdy-, Lányi-kódexben kiskarácsony, Bornemissza Péter és Telegdi Miklós prédikációiban Úr körülmetélkedése.
A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongásokkal ülték meg, ennek helyére rendelte az Egyház a circumcisio ünnepét. Már a rómaiak is e napon jót kívántak egymásnak az új esztendőre, amelyet ajándékkal (strena) viszonoztak.
Az újévet már a XIII. századi magyarországi oklevelek is így emlegetik: strenarum dies, előestéjét:vigilia strenarum. Városaink e napon tartoztak a királynak ajándékot (strenuales) adni.*Hogy az ajándékozás különben általános lehetett, igazolja Galeotti, a híres humanista is: Kalendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni. Majd elmondja, hogy a királynak ki-ki mestersége szerszámait mutatja be: a síposok a sípot, a kürtösök a tárogatót, a hárfások a hárfát, a szakácsok a fazekat és abárló villákat, mások egyéb, mesterségökhöz tartozó szerszámokat hoznak. A király néhány aranyat lökött a fazékba, és a sípba, tárogatóba, és a többi holmiba külön ajándékot dobott… Ekkor Galeottihoz fordult a király, mondván: miért nem tárod ki te is szerszámaidat az újévi ajándék elé? Lám ez fazekat, amaz billikomot, némelyek dobot, és a pincemesterek kupákat, a lovászok vakarót, a szabók tűt és ollót; a csizmadiák dikicset meg árat nyújtván elé, megkapták járandóságukat…
A hagyomány Erdélyben századunkat is megérte. A Teleki grófok kendilónai (Luna de Jos) uradalmában újév napján mindazok eljöttek köszönteni, akik ott dolgoztak. Szólt a kovácsok kezében az üllő és kalapács, a kocsisok kezében pattogott az ostor és mindenki a maga mesterségét buzgalommal színlelte. A boldog újév kívánásának e hagyományos megnyilatkozásáért az uraság pénzajándékot osztott szét.*
Az újévi köszöntések eredeti jellege már pusztulófélben van ugyan, mégis két mozzanatot elég ölesen elkülöníthetünk bennük: az egyik az ostorral, kolomppal való zajütés, amely a ház népéről, jószágairól akarja a gonosz lelket elriasztani. Ez a jókívánásnak negatív módja: a baj elhárítása.
Utána legtöbbször a szóval, verssel kifejezett, vallásos vonatkozásokkal színezett szerencsekívánat következik, amely a szó mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, eredetileg tehát nem volt puszta udvariassági szólam, mint manapság.
Napjainkra – mint annyi más régiséget – az újévi köszöntést is inkább csak a gyermekek világa őrizte meg.* Pécsvárad német gyerekei keresztszüleiket mennek felköszönteni.
Az újévi köszöntésnek jellegzetes középkori módja maradt fönn egyik XVII. századi, érdeme szerint még nem méltányolt kéziratban,* amely középkori Physiologus-hagyományokat tükröz.*
Strena, újesztendőbélé ajándék. In Christo Dei et Mariae Virginis Unigenito salutem, cuiuslibet anni novi et praesentis. Ingressum, progressum, egressum felix, felicius, felicissimum praecor.
I. A magyarországi koronás királyurunk ő felségének ajándékozom amaz rettenetes erős oroszlánt, a több fene bestiáknak mintegy hatalmas királyát, és ama nagy sebességgel magasan felröpülő saskeselyűt, az aërben röpöső több madaraknak királyát.
II. A felséges koronás királyurunk után lévő gubernátoroknak, fejedelmeknek, méltóságos uraknak, kapitányoknak, hadnagyoknak, magistratusoknak és bíráknak, egyszóval minden tisztben, hivatalban és méltóságban helyheztetett becsületes őrálló uraiméknak ajándékozom ama serényen magány vigyázó darut.
III. A szántóvető köz- és parasztrendnek ajándékozom ama munkás hangyalt.
IV. A kereskedőknek ajándékozom a méhecskét.
V. A lelkipásztorokat megajándékozom az érckígyóval.
VI. Az Isten igéjét hallgatóknak ajándékozom a szelíd juhot.
VII. Az atyáknak s anyáknak ajándékozom az ő csirkéit nevelő tyúkot.
VIII. A fiaknak és a leányoknak ajándékozom az ő anyjok szavára serényen futó csirkéket.
IX. Az házas férfiaknak és asszonyoknak ajándékozom az halcion-madarat.*
X. Az ifjaknak ajándékozom a sólymot, aki kedves madár, de ritka és nehezen fogattatik meg.
XI. Az szűz leányoknak ajándékozom az unicornist.
XII. Az özvegy asszonyoknak ajándékozom a köserves özvegy gerlicét.
XIII. Az árváknak ajándékozom a fülemülét.
XIV. A gazdáknak ajándékozom a pálmafát.
XV. A gazdasszonynak ajándékozom a tekenyős békát.
XVI. A szolgáknak és szolgálóknak ajándékozom az ébren aluvó nyulat.
XVII. Az Isten igéjét hallgatóknak és penitenciatartóknak ajándékozom a koronát.
XVIII. A nem munkálkodónak ajándékatom a ptücsköt.
XIX. Az Isten igéjét nem hallgatóknak ajándékozom az hitvány szúnyogot.
A felsorolt állatok szimbolikus jelentését részletesebben nem elemezzük. Csak jelezzük, hogy az oroszlán és sas a fönséget, a daru a becsületet és éberséget, az érckígyó Krisztust, a halcion vagy jégmadár a házastársi hűséget, a sólyom a kísértések elkerülését, az unicornis, azaz egyszarvú az örök vőlegényt, Jézust, a gerlice az özvegyi tisztaságot és bánkódást, a korona pedig a mennyei jutalmat jelenti. A hangya, méh, juh, tyúk és csirke, nyúl, tücsök, szúnyog szimbóluma nem szorul magyarázatra. A fülemüle, pálmafa, teknősbéka jelentése más összefüggések híján nem világos, de talán a vigasztalásra, gyarapodásra és türelemre következtethetünk.
A hazai Physiologus-hagyomány különben még a XVIII. században, Padányi Bíró Márton újévi prédikációiban is fölcsillan.
Márton püspök az egyházi méltóságoknak, minden papi rendeknek új esztendőbéli ajándékul adja Izrael serege Főhadi vezérjének Josuénak, a Moyses imádságának erejével meg-élesíttetett kardját (Exod. 27. V. 13.),
a főtiszteknek Judás Makkabeus kardját (2. Mach. 15. v. 16.),
a nemeseknek Dávid (I. Reg. 21. v. 8.) és Apollonius (I. Mach. 3. v. 10.) kardját,
a közrendeknek, zsoldoskatonáknak Jonatán szolgájának és fegyverhordozójának kardját (I. Reg. 14.),
az egész magyar nemzetnek, amelyet az Úr a Paradicsom úttyának a kapujának őrizetével helyheztetett”.
Másik újévi prédikációjában az elöljáróknak, cselédes gazdáknak, gazdasszonyoknak az ostoros Jézust, a gazdagoknak az irgalmas Jézust, a koldusoknak, szűkölködőknek pedig a szegény Jézust ajánlja.
A hejgetés, hégetés, másként urálás az újévköszöntésnek sajátos, a regöléssel, illetőleg egyes farsangi játékokkal rokon moldvai csángó megnyilatkozása.
Szilveszter estéjén és újév hajnalán a falu ostort durrogtató legényei házról házra járják. Mi itt nem közöljük a játék teljes menetét, csak a Luizikalagor faluban följegyzett egyik, általunk kissé átírt, de meg nem változtatott szövegét emeljük ki Kallós Zoltán gyűjtéséből.*
Jóestét kívánunk a házigazdának és a gazdasszonyának, együtt minden családjának. Jelen szavainknak küs üdőt adjanak. Jó testvéreink erőst szépen kérjük, tessék meghallgassák. Rebegő nyelvünköt a szárnyára eresztjük, előbb szemeinket égre terjesztjük. Újat várunk, áldást a szép társaságra, annak pedig minden ő tagjára. És kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Nocsak jó testvérem, ide hallgassanak, jobbra is, balra is mostan távozzanak. Szántani és vetni mostan elindultunk, eketalyigához ökrököt is fogtunk. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Haból…
Mikor szántani kezdtünk, akkor azt felelte a gazda: segíts meg Úristen ez mai napra. És mikor elvégzettük szántani, az ökröket kifogtuk, hogy nyugudjanak meg. A gazda elvette a búzát és kezdte vetni. Mikor elvégzette vetni, azt felelte: Úristen vedd le rólunk a nagy haragodat és adj szép áldást mezeinkre. Szenteld meg mezeinket egy szép csendes esővel. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Elment a gazda, s kihozott az istállóból egy szép fehér lovat. Felkötött két-három harangot reá. Odahozta az ajtó eleibe. A gazdasszony kihozott egy szép cifra lepedőt és felvette a ló hátára és szépen elkészíték a lovat. A gazda felült a lóra és elment, járja meg a búzát. Mikor odaért a darabhoz, leszállott a ló hátáról, megkerülte a darabot, kitépett egy marokval. A búza erőst szép volt és meg volt érve. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
A gazda azt felelte: Úristen, honnan érdemlettük, hogy olyan szép búzát rendeltél nekünk. Felült a lóra, és hazaindult. De addig a gazdasszony itthon megmosta szépen az asztalt és kitette a ház közepire. Várta haza a gazdát a búzával. Mikor a gazda hazaérkezett, bétette a lovat az istállóba. Béjött a házba, letette a búzát az asztalra. Ulyan szép volt a búza, hogy a ház megvilágosodott. És a kis ostorokval nagyan pukkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Azt felelte a gazdasszony a gazdának: a búza erőst szép és meg van érve. Kell keresnünk újra tizenkét napszámosat és menjünk aratni. Elment a gazda és keresett tizenkét napszámosat. Hazajött és mondja a gazdasszonyának: és kaptam tizenkét napszámosat. Regvel eljöttek a napszámosak. Elvette a gazda és elvitte a darabhoz. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Mikor odaértek a darabhoz, rendbe álltak. Kezükbe vették a sarlókat és keresztet vettek. Azt felelték: segíts meg Úristen ez mái napra! És aratni kezdtek. Marokba tették és markokból kévéket sántak, s kévékből feleket. És kicsépelték, és törökbuzát őrelni készítettünk. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok, és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Már búzagabona legyen elégséges, leszen mindenkinek… Védettek legyenek minden betegségtől, és a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Jó testvéreim, könyörögjünk az Úristen előtt, hogy vegye le rólunk a nagyharagját, hogy legyen vélünk az új esztendőben. Kérjünk áldást tőle a mezeinkre. Őrizze meg mezeinket a kőesőtől. Adjon magiknak egészséget, hogy tudjanak munkálni. Jó testvérem, mikor eljövünk a jövetelőbe, kapjunk egészségesen, szerencsével, békességvel, víg örömvel és áldásval. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Az archaikus szokás az új esztendőben a föld termésére, mezei munkára, család életére égi áldást, bőséget akar igézni, éppen ezért a hejgetőknek jutalom jár.
A hagyomány csökevényes formában a Székelyföldön, Déllő (Dileul) falucskában sem ismeretlen. Újév napján egész délelőtt jöttek a házhoz a búzahintezők. Búza helyett árpát hintettek, mert csak ennek voltak bővében.*
A zabhintés ott van Gyergyócsomafalva, (Ciumani), Gyergyóalfalu (Joseni), Gyergyóremete (Remetea) Székelyvécke (Vetca), Tekerőpatak (Valea Strimba) újévi hagyományai között is: fiúgyerekek házról házra járva köszöntőt mondanak, miközben zabot hintenek szét.*
Múlt századbeli följegyzés szerint* az erdélyi szászok újévi ajándékba két tál szép almát és körtét vittek a papjuknak. Ennek das grüne Jahr volt a neve. Köszöntőjük: der liebe Gott im Himmel wolle dem Herr Vater (Pfarrer) seinen Aus und Eingang, seinen Kornbaum und Weinstock aucb in den neuen Jahr segnen.
Endrődi hagyomány szerint az a gyümölcsfa bőven fog teremni, amelyet újév napján felköszöntenek.
Itt sem volt célunk az ünnep teljes hagyományvilágának bemutatása, most is csak a szakrális ihletésű és célzatú mozzanatokat akartuk kiemelni.*
Az éltető izommunka
Testünket a mozgás élteti. A napi rendszeres mozgás. Mint ahogyan naponta eszünk, tisztálkodunk, sminkelünk, alszunk, mozgásra is ugyanilyen rendszerességgel kell időt fordítanunk. Hatása illetve hiánya nem csak a váz-és a mozgatórendszer állapotára hat ki, hanem a keringésre, légzésre, az emésztésre is, a lelki állapotra is. Testünk fizikai károsodása akkor is létrejöhet, ha nem végzünk fizikai munkát. A mozgás hiánya éppolyan hátrányokat okozhat, mint a helytelen terhelés. Az emberi testnek majdnem 800 izma van, jó működésük feltétele, az hogy tudatosan használjuk, edzésben tartsuk őket. A mozgást nem lehet vitaminok, táplálék kiegészítő kapszulák beszedésével, elektromos „fogyasztógépekkel”, kézi masszázzsal, aromás tekercselésekkel, fűzőkkel, szorító harisnyákkal, csodakrémekkel helyettesíteni. Ha ki akarjuk használni, amit a szépségipar és az étrenddel kapcsolatos kutatások, az újként fölfedezett ősi természetes gyógymódok, gyógynövények szakértői ajánlanak, tegyük meg, de ne felejtsük el, ezzel az aktív, napi harmincperces tudatos mozgást nem pótolhatjuk. Ha nincs időnk eljárni uszodába, vagy tornázni, táncolni valahová, keressünk egy olyan mozgásformát, amit otthon is gyakorolhatunk. Ha hetente egyszer tudunk elmenni szakképzett oktató által irányított órára, akkor tegyük meg, és a többi napokra állítsunk össze magunknak otthonra egy edzéstervet. Kérjük meg az oktatót, mutasson meg, vagy diktáljon le pár gyakorlatot, amit tíz perc bemelegítés után egyedül is tudunk végezni. Az oktató, zsírégető, tartásjavító programként árusított videó anyagokkal vigyázni kell, mert gyakran nem elég alapos a kezdő bemelegítés, a levezető nyújtás és az élő tanár visszacsatolásai, javításai nélkül a tapasztalatlan kezdő rosszul rögzítheti a mozdulatokat.
A lényeg a folyamatosságon van, a napi rendszerességen. Ezt a napi rendszerességet nem hasonlíthatjuk össze, és nem válthatjuk ki a nyári szabadság idején végig szörfölt, vagy evezett napokkal és a síelésre szánt téli vakáció aktív óráival. Ugyanakkor a céltudatos napi félórás testedzéssel föl tudjuk készíteni szervezetünket a fizikailag aktív rekreáció ritkább, de intenzívebb alkalmaira.
A hét közben végzett, többnyire a napi teendőkhöz kapcsolódó szinte gépies tevékenységeink (hosszú távú autóvezetés, számítógép kezelése, kisgyerek karon tartása, szoptatása, bevásárló szatyrok cipelése, válltáska, hátizsák féloldalas viselése) megbontják, az egész test harmóniáját biztosító mozgási láncot. A nők egy részénél ehhez még hozzájárul a szűk derekú szoknyák, nadrágok viselése, amelyhez társulnia „kell” a lapos (legalábbis annak tűnő) hasnak. A „be a hasat, ki a mellet”, csinosabbnak, magabiztosabbnak tűnő tartás elérése miatt a feszülő, behúzott hasizmokkal történő légzés azonban csakis felületes lehet. Ugyanis a hasizom összehúzódása a mellkastól elveszi a légzéshez szükséges belső tér egy részét. Belégzéskor a mellkas és a hasüreg közötti rekeszizom szivattyúszerűen működve összehúzódik, lefelé süllyed, hogy teret biztosítson a tüdőnek, és ugyanakkor légnyomáskülönbséget hozzon létre a mellüregben, hogy oda az oxigéndús levegő be tudjon áramlani. A feszesen behúzott hasizmok azonban nemcsak ezt gátolják, hanem a hasüregben lévő belső szervek normális működését is. Érdemes megjegyezni, hogy a negatív stresszre( lásd Selye János és Thomas Hanna munkássága) adott válasz egyik reakciója szintén a hasizmok és a hasüreg izmainak megfeszülése. A hasüregre pszichésen nehezedő nyomás egyik gyakori, sokak által megtapasztalt megnyilvánulása a gyakori vizelési inger. Valószínűleg van olyan emlékünk, amikor egy fontos eseményre várakozva (vizsga, orvosi vizsgálat, találkozó, stb), szinte kiszáradva az izgalomtól, érthetetlen módon már többször is meg kellett látogatnunk a mosdót. Javaslom, hogy ezekben a helyzetekben próbáljunk tudatosan úrrá lenni magunkon és összpontosítsunk hasunkra. Teljes hasi mélylégzéssel próbáljunk meg ellazulni. A hasunkból - a keleti kultúrák szerinti erőközpontból - sugározzunk erőt testünk többi része felé. Lazítsuk el állkapcsunkat és képzeljük el, szinte lássuk magukban, amint a hasunk felől, medencénkből áramlik szét bennünk az életerő, eléri testünk minden pontját és jó kedvvel, bátorsággal, találékonysággal tölt föl minket. Ez az egyszerű gyakorlat nagyon hasznos azoknak, akik tartósan „rossz” stresszben élnek, illetve nehezen tudják azt földolgozni, hajlamosak az aggodalomra, hiszen náluk az állandóan behúzott, hasizmok a székrekedéshez, végbéli visszércsomó (aranyér) kialakulásához is vezethetnek. Az a folytonos hasi feszesség, ami a mellkast az ágyék és a szeméremcsont felé közelíti, átterjed a medence izmaira is, a szeméremcsont és a farokcsont közötti izmokra, a gát izomzatára. A megnövekedett hasüregi nyomás tehát a gát tájékának, közöttük a hímvesszőhöz, illetve a csiklóhoz vezető erek körüli izmoknak a tartós feszülését is okozza, ezáltal gátolva a bennük teljes keresztmetszeten történő keringést, és normális idegműködést, így a szexuális izgalmi állapot fizikai létrejöttét.
Ez csak egy példa (impotencia, frigiditás) a helytelenül rögzült izomműködésre, amely a folyamatosan érkező, romboló hatású stresszre adott „visszavonulási válaszreflexek” egyike. Egy példa, amely évezredekkel ezelőtt szentnek tekintett belső szerveinket érinti, amelyek keresztcsont az os sacrum „szent csont”, által óvott medencében helyezkednek el.( A szaporodás szervei, amelyek az ősi időkben, az anyajogú társadalmakban, évezredeken át központi, szentként tisztelt funkcióval bírtak, hiszen biztosították az emberi lét folytonosságát a földön. Általuk, funkciójuk által az ember hasonlóvá válhatott istenéhez, ő maga is teremtővé válhatott. A termékenységi rituálék, imák célja nemcsak az emberi fizikai szaporodása, hanem az őt ellátó föld termékenységének biztosítása is volt.)
Visszatérve a lelki tényezők (tartós stressz, trauma átélése) által is befolyásolt izomműködéshez: a visszavonulási válaszreflexek hatásának hosszú időn át kitett embereken testtartásbeli torzulás következik be. Ez a torzulás, helytelen póz, a sokszor ismételt helytelen izomműködésnek az eredménye. A fenti tényezők miatt elveszített helyes mozgás tudatos munkával újra tanulható. Ehhez azonban szükséges a tudatos érzékelés, a helyes testkép, a testtudat fokozatos kialakítása, visszaállítása. Hiszen ha képtelenek vagyunk érzékelni az adott izmot, akkor mozgatni sem tudjuk, viszont minél jobban tudjuk mozgatni, annál jobban érzékeljük. Amikor az izmok irányítását, a motoros kontrollt újra visszanyeri az agykéreg, az akaratlagos működések központja, akkor visszaállnak a helyes működések, megszüntethető a fájdalom a mozgásbeli korlátozottság. „…a fokozódódó testi tudatosság egyben a javuló idegrendszeri érzékelést is jelenti az agyban, s ez a növekvő érzékelési tudatosságkéz a kézben együtt jár az izmok akaratlagos irányításával, a motoros kontrollal.” ( Thomas Hanna Izomkontroll 37.o.)
Amint fentebb olvashattuk, a feszesen tartott hasizmok a mellkas légző térfogatára is hatással vannak, pontosabban beszűkítik azt.
Nézzük meg, milyen előnyökkel jár, ha valaki lazán tartja a hasizmait és csak tudatosan alkalmazza megfeszítésüket: Belső szerveinek vérellátása szabad, természetes mozgásaik biztosítottak. Légzésünk mély, belégzés közben a has szabadon tágul előre és oldalra-ez a külső szemlélő számára is látható. A szívműködésre is pozitív hatással van a „teljes tüdős” légzés. (Gondoljunk csak a biológiai órán tanult az oxigén anyagcsere folyamatára, tüdő-szív vérkörre. Az ezt biztosító szervegyüttes, a tüdő és a szív, szinte egy szervként funkcináló szerkezetként látja el sejtjeinken éltető oxigénnel.) A hasi mélylégzés, amelyet meditáció, jóga, tai-csi, hastánc közben automatikusan gyakorolunk tehát szívvédő funkcióval is bír, ezek többek között az alábbiakban nyilvánulnak meg:
képesség a szívverés ütemének a légzés általi szabályozására; a természetes légzési aritmia általi érvédelem: a vér lüktető, pulzáló „érmasszázsa”; nagyobb oxigénfelvétel (oxigénpulzus); nő az artériás-vénás különbség; meghosszabbodnak a szisztolés és diasztolés időtartamok; alacsonyabb vérnyomás; lassabb ütemű szívverés; csökken a szívizom oxigénigénye; javul a kapillárisok működése; megnő a keringő vérben lévő hemoglobin mennyisége; hatékonyabb energiafelhasználás; javul az izomzat vérellátása; stb.
Miről olvashatunk a folytatásban?
Mit tesz a hosszú időn át ható stressz a gerincoszloppal párhuzamosan lefutó izmokkal és a vállal? Hogyan óvhatjuk meg a csigolyáinkat, a köztük lévő porckorongokat? Miért fontosak a medenceövből eredő mozgatóizmok? Mire figyeljenek a várandós mamák és a kisgyermekes mamák gerincük és más izületeik védelme érdekében? A magas sarkú cipő viselése, a helytelen ülés, állás milyen romboló hatásokat gyakorol a gerincoszlopra? Mi a nyolcpontos ízületellenőrzés?
A mese, a mítosz és a lélek
Ez az írás egy sorozat első cikke, amelyben a mesét és a mítosz fogjuk körüljárni. Emlékezzünk vissza, hogyan vártuk a mesét olvasó anyánkat, apánkat az esti elalvás előtt. A szerencsésebbeknek juthatott mesemondó szülő, nagyszülő, és még azok a régi Tv maci-mesék is olyan megnyugtatóak voltak.
Emlékszem, amikor nagyon szigorú történelem tanárunk bejött az órára és, mi
halálos csendben tisztelettel, izgalommal, talán félve a feleléstől, röpdolgozattól, vártuk őt, és néhány órán - minden magyarázat nélkül, hogy miért nem az aktuális tananyaggal megyünk tovább – a „Régészet regényé”-ből olvasott fel nekünk. Mesélt a történelemről…És hadd említsem még meg egy másik kedves ismerősömet, aki nagyon szokatlan munkarendben dolgozó férjének szokott „mesélni”, fölolvasni, hogy az délután ötkor el tudjon aludni, hiszen éjfélkor kell fölébrednie és pihenten fölvenni a munkát éjjel kettőkor, amikor a négy órakor induló repülőt ellenőrzi és átveszi a földi személyzettől, hogy több száz embert biztonságosan elszállíthasson a világ egyik pontjáról, a másikra.
A mese és a mítosz, ahogyan a tánc és a rituálé kíséri az emberiség történetét.
Az előző kettő és az utóbbi kettő az ősi kultúrákban nem volt szétválasztható, a „primitív”-nek nevezett természeti népeknél ma is szorosan együtt élnek ezek a testet-lelket-elmét tápláló közösségi élmények. Gondolunk csak az indiai templomi táncokra, amelyek többórás előadás formájában a mudrákkal, (kézjelekkel), a testtartással, mimikával kísérve mesélik el az írástudatlanoknak az isteni történeteket, az emberiség eredetét. A mesék, a mítoszok sűrítve, szimbolikusan fogalmazva adják át nekünk az emberiség teljes bölcsességét, tapasztalatait, pszichológiai és metafizikai tudását. Céljuk egyfelől az ősi tudás továbbvitele, továbbadása a következő generációknak, másfelől – és ez mai világunkra talán jellemzőbb- a valóságtól való elfordulás, valamiféle „álomvilág” teremtése, menekülés a zord külvilágtól. Napjainkban, ahol, mind fizikailag, mind érzelmileg erősen mutatkoznak azok a tények, amit Konrad Lorenz „embervoltunk hanyatlásának” nevez, nagyon nagy szükségünk van a mesékre. Gondoljunk csak egy-egy válsághelyzetre az életünkben, amikor átgondoljuk, hogy mit hogyan tehettünk volna másként—szinte sok-sok történetet, mesét találunk ki magunknak, hogy átjussunk a nehézségeken. Itt van Harry Potter története: gyermekek és felnőttek milliói élik át vele a különös, ősmítoszok elemeit hordozó történeteit. Gondoljunk a számítógépen és terepasztalon is játszható „fantasy” játékokra, amelyek nagy létszámú klubokba tömörítik a bennük résztvevőket, kamaszkortól a nyugdíjas korig. Sajátos szabályaik mellett bőven engednek utat, a fantázia szárnyalásának.
„A mélylélektani értelmezés a mitologikus gondolkodás transzcendens dimenzióiról csak annyit mond: az emberiségnek nincs biztos tudása arról, hogy a tér és idő dimenzión túl létezik- szellemvilág, és hogy ez a szellemvilág pontosan milyen, mivel azonban a mesék és a mitológia világa az emberi tudatban mindig is létezett, azt legalábbis pszichológiai valóságnak kell tekintenünk. Innentől kezdve a szimbolikus megfogalmazások értelmezési lehetőségeinek száma szinte végtelen. Noha a különböző pszichológiai irányzatok a mesék és a mítoszok más-más aspektusát emelik ki, szinte mindegyikre jellemző, hogy e történetekre mint az emberi lélek tükreire néz, az emberi psziché mélységeit, törvényszerűségeit, titkait olvassa ki belőlük elsősorban.” (Dr. Fekete Anna) Nem véletlen, hogy pszichiáterek, pszichológusok a mesék, mítoszok témáját gyakran szakterületük egyik kiemelt részeként kezelik. Két könyvet ajánlok itt, amelyet két elismert pszichiáter nő írt közérthető, szakmán kívülieknek is jól érthető, „mesés” nyelvezettel.
Az egyik a görög mitológia alakjai szerint osztályozza a női természetet.: Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők; a másik a népmesék világán át segít megérteni lelkünk mélységeit: Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok. Szerintem ez a két könyv „alapmű” ahhoz, hogy elinduljunk az önmegismerés -, elismerés felé megismerhessük és jobban toleráljuk és saját magunkat, a környezetünkben élő nőket - és persze a férfiakat is, hiszen ők is ebben a világban élnek, érik őket azok a hatások, amelyek nők gyakorolnak rájuk. Sokat segítenek abban, hogy megértsük miért fontos a család, a törzs, a nemzet, amelyek tagjaiként része vagyunk az emberiségnek, és belső és teremtett külső értékeinkkel mi is képesek vagyunk az emberiséget gazdagítani. Nagy-nagy segítség mindkét könyv ahhoz, hogy elfogadjuk magunkat, és egészséges viszonyt alakítsunk testalkatunkkal, hajszínünkkel, a lábunk , fenekünk formájával és még sorolhatnám, kinek éppen mi baja van magával és miért nem hiszi el, hogy így, ahogyan van is megtalálhatja azt a másikat, akinek pont ő teheti teljessé az életét. Segítenek megtalálni az okát annak, hogy miért lépünk bele többedszer ugyanabba csapdába, miért vesszük föl századszor is ugyanazt szerepet, („ez az én szövegem”), miért ugrunk bele ezredszer is ugyanabba a játszmába. Nem azt mondom, hogy ha segítségre van szükségünk ez a két könyv majd kihúz a pácból. Nem. De mentőövnek kiválóak, abban utat mutatnak, hogy félelmeink, kishitűségünk, naivitásunk vagy épp ezek merő ellentétei kezelhetők, és ha már fölismerjük a problémáinkat, akkor könnyebben megtaláljuk hozzájuk a lélekgyógyászt, az életvezetései tanácsadót is. Mindezt a mítoszok és a mesék segítségével!
A következő cikkekben a mítosz, eposz, népmese, ballada, műmese, dráma témakörében fogunk kalandozni. Foglalkozunk majd a magyar mesemondás hagyományaival, hiszen a magyarság lelkületének, gyökereinek ismeretén keresztül érthetjük meg a bennünket körülvevő világot.
„A mese a szegény ember egyeteme.” -ahogyan Szőcs Boldizsár, székelykevei mesemondó állítja. Ez összecseng azzal, amit már fentebb említettem: a föld egy távoli részen, az indiai templomokban a táncosok eltáncolják a mesét a szegény embereknek…
December, a leghosszabb éjszaka hónapja
Ez a hónap is - akárcsak társai a kalendáriumban -, több néven is ismert. A télelő hó nevet az évszakváltás miatt kapta. A karácsony hava elnevezés a kereszténységgel, a Jézus születéséhez kapcsolódó hagyományokkal terjedt el. Az advent, a várakozás ideje, a karácsonyi előkészületek négyhetes időszaka a Szent András napját követő vasárnap estéjén kezdődik. Az első időkben komoly böjti előírások is fűződtek hozzá. A vallási előkészületeket a böjt mellett a napfelkelte előtti misék, a roráték jelentették. A fény megszületését megelőző istentiszteletet aranyos misének, angyali misének is nevezték. Szokatlan időpontja talán a lelki elmélyülést is segítette, hiszen ezekben az órákban az ember aludni szokott, elméje pihen. A bioritmus ilyen jellegű megbontása, az alvás hiánya enyhe tudatmódosító hatással bírhat, ami segítheti a meditatív állapot létrejöttét, más szóval az imát. A vigasságok, a zajos társasmunkák, mulatságok (szüret, fonó, tollfosztó, kukoricafosztás, kisfarsang) után a befelé fordulásra, a lelki értékek megtalálására, a saját magunkkal való számotvetésre adnak lehetőséget a karácsonyi ünnepkör napjai. Kiváló alkalom arra, hogy azokat a kapcsolatainkat átgondoljuk, amelyek valamilyen hiányérzetet hagynak bennünk, amelyeket nem érzünk harmonikusnak, gördülékenynek. Érdemes vélt vagy valós "haragosainkat", irigyeinket, rosszakaróinkat egy-egy csekély - leginkább magunk készítette - ajándékkal, pár sornyi kézírásos képeslappal, levéllel kizökkenteni megkövesedett lelkiállapotukból. Nem kell sokat írni. Elég egy idézet, vagy annyi "békés adventet, boldog karácsonyt" vagy egyszerűen csak "szeretettel". Próbáljuk meg! Próbáljunk meg arcukat felidézve valóban megbocsátással, szeretettel gondolni rájuk, miközben kezünkben tartjuk a nekik szánt meglepetést. Veszíteni valónk nincs. A szeretet nem fogy el. Hajtsd le a fejed, nézz a szívedre, tedd rá a kezed! Amíg érzed a dobogást, a szeretet, amit kisugárzol, mindig újratermeli magát.
Advent előestéjén, idén november 27-én meggyújtjuk az első gyertyát. Minden vasárnap eggyel több gyertyát égetünk. Ahogyan "megyünk bele a télbe", úgy egyre több mesterséges fényre, tűzre van szükségünk, hogy a növekvő sötétséget ellensúlyozzuk.
December 4. Borbála napja: A néphiedelem szerint ezen a napon a nőknek tilos dolgozniuk, a női látogató pedig elviszi a ház szerencséjét. Ha az e napon metszett, vízbetett gyümölcsfaág karácsonyra kizöldült, a következő esztendőben jó termés ígérkezik.
December 6. Miklós napja. Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myrában. Jószívűségéről legendák maradtak fönn. Egy ezek közül: keszkenőbe kötött aranypénzeket tett be azoknak a városabéli szegény lányoknak a szobájába, akiket apjuk arra akart rávenni, hogy prostituáltként tartsák el magukat. Az ablakon át becsempészett ajándék pénz megmentette a lányokat a tisztességtelen jövőtől. A nálunk az ehhez a naphoz kötődő ajándékhozó Mikulás neve a Miklós név szlovák változata. A valamikori adománygyűjtő középkori diákszokásból lassan az ország egész területén kialakult a "mikulásjárás". Ennek alap "forgatókönyve": Szent Miklós püspök az ünnep előestéjén bezörget a gyermekes házakba és vizsgáztatja a gyermekeket. Ellenőrzi, hogy tudnak-e imádkozni, kikérdezi őket, hogy jól viselkedtek-e az elmúlt esztendőben. Aki "rossz" volt, azt szolgájával, az ördöggel megcsapatja a virgáccsal (latin vessző szóból). Miklós a legendákból ördögűzőként is ismert, fél tőle az ördög, ezért fogad szót neki. A néphagyomány szerint alakoskodók (szakállas, láncos Szent Miklós, kormos arcú ördög, püspök, harangozó, ministráns) járták a házakat, s nem csak a gyermekeket ijesztgették, hanem a leányokat is. "A püspök kártyából olvasta a litániát. Eztán kezdődött a gyónás. A pap különböző tréfás kérdéseket tett föl a gyónónak: "Ki a szeretőd? Aludtál-e vele?" stb. Ha nemmel felelt, a ministráns csengetett és a két ördög bejött, a lányt kivitték az udvarra és jól összefogdosták." (Tátrai Zsuzsanna- Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások c. könyvéből)
Némely területeken az enapi időjárásból a karácsonyira következtettek.
December 13. Luca napja. "Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja." A név a latin lux, fény szóból ered. Luca kettős alakkal bír a magyar néphitben: a keresztény mártír és a rontó boszorkány jól megférnek együtt. Ehhez a sötét téli naphoz, rövid világos óráihoz, hosszú éjszakájához a magyar néphagyományban sok-sok boszorkányos babona, hiedelem, varázslás fűződik. Legismertebb közülük a "Luca széke", amely a boszorkányok felismerésére meghatározott alapanyagú és darabszámú alkotóelemből egészen karácsonyig készül. Sokféle férj- és házasságjóslás, betegség-, termés-és időjárásjóslás kötődik még e naphoz. Leggyakoribb a tyúkok termékenység varázslásához kapcsolódó hiedelem. "A gazdaasszonyoknak napközben ülnie vagy feküdnie kellett, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek." Bizonyos női munkákra tilalom volt: nem volt szabad mosni, fonni. Sok helyen használtak fokhagymát a rontás ellen: a ház és az ólak, az istállók ajtaját-ablakát is bekenték vele. A söprűket, mint a boszorkányok közlekedőeszközét, minden háznál elzárták, hogy Luca nehogy elrepüljön velük. A női vendég szerencsétlenséget hozhat a házra, a fiúknak azonban örültek mindenhol. A Luca-napi alakoskodók házról-házra járva "kotyolnak", a kisebb fiúk "lucázni" járnak. Hajnalban kis csoportokban indulva végigjárják a falut, s ahol behívják őket, ott a konyhában a szétszórt szalmán ülve-térdelve elmondják a termékenységvarázsló verseket, dalokat. Álljon itt egy Sebestyén Gyula hagyatékából:
"Adja meg az Isten keteknek, annyi csibéje legyen, mint égen a csillag, a csillag!
Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty.
Adja meg az Isten a ketek disznajának,
Akkora szalonnája legyen, mint az ajtó, ajtó!
Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty.
Adja meg az Isten keteknek annyi pénze legyen, mint a pelyva!
Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty.
Ketek tikja úgy ülje meg a tojást, mint én ezt a szalmát!
Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty."
A háziasszony ajándékkal köszönte meg a lucázást, és a szalmát a tyúkok alá vitte, hogy jobban tojjanak.
Más tájakon a fehérleples alakoskodás résztvevői nők is lehettek, például Nyitra környékén, de volt, ahol a fehérbe öltözött Luca csak férfi lehetett (Csallóköz).
A lányok férjjósló praktikái közül egy: 12 gombócot főztek, közepükbe egy-egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször feljött, elárulta ki lesz a kérdező párja.
Manapság a városi lakosság körében is ismert, illetve terjedő szokás, hogy gyermekek az óvodákban, iskolákban Luca napkor búzát ültetnek egy cserépbe. Sőt, a piacokon, virágboltokban sündisznó alakú cserépedényekben "készen" is lehet kapni kihajtott búzát. Régen falun azt tartották, ha Karácsonyra kizöldül, jó lesz a termés. Friss, zöld színével dekorációnak is kiváló, de díszítő értékénél jóval nagyobb a tápértéke. Napjainkban egyre ismertebb a búzafű éltető ereje. Télen sokkal kevesebb tiszta zöld növényhez tudunk hozzájutni, mint a másik három évszakban. A búzafű nagyon gazdag tápanyagokban, vitaminokban, ásványi sókban, enzimekben, antioxidánsokban, stb. Érdemes fogyasztani. Az első mennyiséggel legyünk óvatosak. Nyugodt otthoni napon próbáljuk ki először. Erős tisztító, méregtelenítő hatása fogyasztás után hamar jelentkezhet. Sokan nemcsak Luca napkor, hanem folyamatosan csíráztatnak, ültetnek otthon búzát, hiszen ezzel az egy növénnyel, különleges vegykonyhájával megelőzhető a tápanyaghiányos táplálkozás, a szervezet éheztetése. A magokat és a csíráztatáshoz alkalmas többszintes speciális edényt a bioboltokban tudjuk beszerezni. Ha füvet szeretnénk növeszteni belőle, földbe kell ültetnünk. Ehhez egyszerű műanyag tálca is megfelel. Figyelnünk kell a talaj minőségére, a megfelelő, nedvesség- és fényviszonyokra. Vannak bioboltok, ahol búzafüvet és a fű levének kinyeréséhez alkalmas prést is tudunk vásárolni. Gondoljuk meg, nem véletlen, hogy a magyar nyelv a búzát az "élet" névvel is illeti. A friss búzafű minőségi tápanyagtartalma magasan felülmúlja a messzi országokból ideszállított, műtrágyán nevelt, romlás ellen vegykezelt, mutatós déligyümölcsök, zöldségek értékeit.
A növények közül Luca napjához nemcsak a búza, a fokhagyma, a gyümölcsfák kapcsolódnak, hanem sok tájon a sütőtök is. Szem-száj-orrnyílást vágnak rá, gyertyát tesznek bele, majd az így elkészült lámpást, világító Lucatököt a ház ablakához tartják és ijesztgetik vele a bent lévőket.
Amint olvashattuk az egészség-termékenységjóslás, varázslás, jókívánságok mellett az emberek egymás bosszantásáról is hagyományosan gondoskodtak. Némely tájakon e naphoz olyan durva tréfák is kötődtek, amelyekkel kellemetlen perceket is okozhattak egymásnak. Egyes vidékeken a legények szétszedték a gazda szekerét. Például Galgamácsán leakasztották a kertkapukat és összecserélték őket más portához tartozókkal.
December.21 Tamás napja. Tamás volt az apostol, aki hitetlenkedett, ezért Jézus pünkösd után neki külön megjelent. Innen a szólás: "Szent Tamás szolgája vagyok" - hiszem, ha látom. Az e napon vágott disznó hájának "tamásháj" gyógyerőt tulajdonítottak. A néphit ehhez a naphoz férjjósló praktikákat kapcsol.
December 22. 05 :30:08 a téli napforduló időpontja 2011-ben
a Naphoz kapcsolódó szimbólumok: a napjel
"...A természetben élő emberek nagy mértékben ki vannak szolgáltatva a természet erőinek. Az ember korán rájött arra, hogy élete legfontosabb tényezőit - a meleget, a világosságot - a Naptól kapja, ezért mindig tisztelettel tekintett ezen égitest felé. Népművészetünkben mélyen konzerválódott a napjel szinte minden formája. A napjel ősi tartalmát ugyan a magyar nép rég elfeledte, de formáját hagyományaiban mélyen konzerválta. Ősi hitregénkben csodálatos szarvas jelenik meg; homlokán fénylik a felkelő Nap, szarva hegyén a Nap fénye megannyi csíkban tündöklik. Tiszteletének tárgyát először kör alakkal ábrázolta; ennek horgas sugarú kör stílusváltozatát a nép "forgórózsának" mondja; ugyanezt a jelet megtaláljuk Kínában és a belső-ázsiai szőnyegeken. A szőnyegszövés technikája alakította ki a "horogkereszt" alakot, amely a csángóknál éppolyan formában jelenik meg, mint Ázsiában. A napjel összetettebb stílusváltozatai is ismertek. Így a székely porszarukon rajta van a napkorong tagoltabb formában, széléből a sugarak örvényszerűen csigavonalas gomolyban csapnak fel. Ilyen napjel díszíti a kínai és belső-ázsiai díszkapukat, kolostorok gerendáit, de a székelykapukat is. A csángó-, a kalotaszegi-, és a székely kapu keleti rokonságát nemcsak szerkezeti, de napjel díszítéses formái is megerősítik. Népünk nemcsak regős énekeiben őrzött meg a Nap csodálatára vonatkozó jelképeket, de a napfordulókor tartott turkajáráskor az ősi jelek rajzolásával is. Ilyenkor teheneik oldalára kerek napjeleket rajzoltak, hogy a mindent éltető Nap viruló erőben és egészségben tartsa meg hasznos jószágaikat." http://www.kiszely.hu/istvan_dr2/ostortenet/029.html
"… Az advent varázsos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi izgalma is…"(Steinert Ágota)
Talán furcsának találjuk, hogy mintegy háromszáz évvel ezelőtt a húsvét sokkal nagyobb ünnep volt, mint a karácsony. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének ünneplése akkor kezdett a maihoz hasonló szokássá válni. A szeretet, békeség, család, összetartozás, öröm fogalmai kötődnek karácsony napjához. A napjainkban újból felerősödő holisztikus gondolkodásnak köszönhetően az adventi előkészületek az emberekben egyre inkább nemcsak a komoly fejtörést és anyagi áldozatot igénylő ajándékvadászatból állnak. A szocializmus hiánygazdasága, a maitól eltérő manipulációktól üzemeltetett piac után eljött egy másféle manipuláció időszaka: a nagy "bőség". Rég nem kell már Ausztriába vándorolni bevásárolni! Ha a Kánaán nem is érkezett el, de az áruházláncok megérkeztek. A mindent elárasztó, a vásárlót burkoltan értelmi fogyatékosnak feltüntető szlogenekkel, árharcokkal, reklámokkal teli, ünnepi hangulatot romboló kampányokkal, már októberben is kapható, csokoládét nem látott mikulásokkal lassan a megérdemelt visszatetszést érik el a "fogyasztók" lelkében. Egyre többen keresik föl a kézműves kellékeket, természetes alapanyagokat árusító boltokat, hogy válogassanak a hozzávalók között, hogy valóban olyan ajándékot készíthessenek, ami szívtől-szívnek közvetít, ami személyes. Két oldalról is: benne van az a személy, aki készíti és személyesen annak készül, aki kapja. Az adventi időszak várakozással teli, ugyanakkor tudnunk kell benne élni a pillanatban, a várakozásban benne lenni teljes lélekkel. Kinek mi adja az erőt, milyen misztérium, mindenki maga érzi legjobban. Jézus születése; a természet rendje, az év szabályos ritmusa, kiszámíthatóságának tisztelete; a fény-sötétség váltakozása fölötti alázat mind-mind megfelelő lelki hátteret biztosítanak ahhoz, hogy az elkövetkező decemberi napok valóban valamiféle csodavárásban teljenek el.
A karácsonyi ünnepkör egyik legkedvesebb, ősi szokása a betlehemezés.
Karácsony előtt jártak házról-házra és némi enni-innivaló kíséretében mutatták be játékukat a betlehemesek. A játékban Jézus születésének eseményei elevenednek meg, ma már inkább csak a Szent Család szálláskeresése, a pásztorok, esetleg a háromkirályok látogatása, többnyire gyermekek előadásában. A középkorban az egész karácsonyi eseménysort felnőtt férfiak mutatták be misztériumjátékok keretében a templomban. A 19. századtól a betlehemezés két formájáról vannak forrásaink: a bábokkal és az elő szereplőkkel megjelenített karácsonyi játékokat. Az előbbit főleg a Dunántúl és a Felső-Tisza vidékén gyakorolták, míg Erdélyben inkább az utóbbi hódított. A bábtáncoltatást a középkorban az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból. Csupán a betlehemi istálló és a Szent Család kicsinyített mása maradhatott meg a szentelek falak között. Az élőképszerű, ma is látható betlehemek tehát az egykori bábjátszás. Betlehemes játékainak a legarchaikusabb rétege Erdélyből származik, ezek egyes részletei, motívumai egész a 17. századig vezethetők vissza. Ecsegről, a 17. századból származik a betlehemes játék első magyar nyelvű emléke.
A magyar nyelvterületen használatos karácsony elnevezés valószínűleg a szláv korciti (fordul, lép) igenévi korcun (átlépő) alakjából származik. Mint tudjuk, a fényhozó téli napfordulót, a növekvő napfényt, jóval Jézus alakjának megjelenése előtt is jelentős ünnepként tisztelték az emberek. A népszokás szerint nemcsak Luca napkor, hanem karácsony napján is gyümölcsfa ágat vittek be a házba. A benti melegben kirügyező, kinyíló vesszők az évről évre megújuló természet mágikus erejét sugározták és erőt adtak az embereknek az új esztendőhöz, az új feladatok ellátásához. A magyar nyelvterületen advent és karácsony idején általánosan gyakorolt vesszőhajtatást a múlt századtól felváltotta a karácsonyfa állítás. Mennyivel humánusabb volt csak egy-két ágat lemetszeni az alvó fákról, mint gyökerestől kipusztítani egy-egy növényt.
Vesszőhordás
Különösen Őrhalomra volt jellemző a pásztorok karácsonyi vesszőordása, amellyel az állatok szaporodását vélték elősegíteni. A karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottait is odavárták. A terített abrosz morzsáit a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés.
December 25.: a család ünnepe. Ez is, mint néhány jeles nap, munkatilalommal járt. Leszpéden így mondták: "Ha ettünk, akkor a tányérokat sem mostuk el, akkor azt félreraktuk és másnap mostuk el." Pereszlényben a hamut, a szemetet nem vitték ki, mert úgy vélték, ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Jászdózsán karácsony napján nem fésülködtek.
December 25-ét mint Jézus születését 345-ben említik először, Justinianus császár alatt véglegesen rögzítik az ünnep napját.. Így a legyőzhetetlen nap születésével és a római farsang, a Saturnalia utolsó napjával esett egybe. A kutatók szerint Jézus nem december végén született. Karácsonykor Palesztinában fagyni szokott és nincs nyáj a szabadban. Szent Lukács evangéliumában viszont ez olvasható:
"Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték nyájukat."
A talmud szerint a nyájakat november elején hajtották be, és csak márciusban mentek ki megint a legelőre. Szent Lukácsnál olvassuk, hogy Jézus születésével kapcsolatos népszámlálás "Quiriniusnak, Szíria helytartójának az idejében történt". Sokáig úgy tudtuk, hogy Publius Sulpicius Quirinius Kr.u. 6-ban került Szíriába és ekkor népszámlálást is rendezett. Egy Antiochiában talált római felirat azonban bizonyítja, hogy ez a személyiség Saturnius prokonzul idején, Kr.e. 10 és 7 között is járt a Közel-Keleten. Népszámlálást különben a rómaiak 14 évenként szoktak tartani. Lukács tehát erre a korábbi népszámlálásra utalt. Szem előtt kell tartani azt is, hogy Heródes mai időszámításunk szerint Kr.e. 40-ben lett Judea királya és Kr.e. 4-ben halt meg. Csillagászati megfigyelések és számítások alapján megállapították, hogy a betlehemi csillag nem üstökös volt, hanem két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz ritka találkozása a Halak jegyében. Ez Kr. e. 7-ben történt, és a Földközi-tenger térségében különösen jól volt látható. A két bolygó ritka együttállását 1603-ban Kepler megint megfigyelte.Fentiekből arra lehet következtetni, hogy Jézus időszámításunk kezdete előtt, Krisztus előtt 7-ben, ősszel született.
A heves megyei Boldogban karácsony éjjel a földön, szalmán aludtak a betlehemi család emlékére. A palócoknál csak nagy ünnepeken terítették be az asztalt. Karácsonykor piros csíkos abroszt tettek fel, amelynek színe az örömet jelentette. Az ünnep jelentőségének hangsúlyozására két-három abroszt is feltettek egymás fölé. A Nyitra környéki magyarok kis színjátékkal terítették be az asztalt. A gazda s gazdaasszony egymással szemben állva húzta az abroszt. Az asszony kérdezte:
"Mit húz Kend?"- "Üszögöt, konkolyt, Boldogasszony tízparancsolatját!" - felelte a gazda. Ezt háromszor elismételték, hogy a jövő évi búza tiszta legyen. A karácsonyi abrosz varázserejű volt. Abból vetették a gabonát, hogy bőséget, beteget takartak le vele, hogy egészséget hozzon."
Regölés
December 26.: István napja
Szent Istvánt a keresztények első vértanújaként tartják számon. E naphoz kötődik a regölés szokása, amelyet a kutatók a legarchaikusabb szokásnak, a téli napfordulóra utaló varázsszövegnek tartanak. A dél-dunántúli regölő sorra járták a házakat köcsögdudával, láncosbottal zenéltek. A regösénekek hosszúak voltak, a szavak, szókapcsolatok jelentés tartalma a mai ember számára sajnos nem mindig érthető.
Íme egy részlet:
"Kejj föl gazda, kejj föl, szállott Isten házodra
Sokával, seregével, vetett asztalával,
szárnyas angyalával, teli poharával.... (Boldogfa)
Aztán következtek a jókívánságok, a legények, leányok összeregölése:
"Itten tudunk egy legényt, kinek neve Jancsi,
amott tudunk egy leányt kinek neve Tercsi "
Ezután az adománykérés következik.
Állandó része a dalnak, amely az egyes részeket is elválasztja:
"Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem."
December 28.: Aprószentek napja
A Heródes parancsára elpusztított fiúgyermekek emléknapja. A hiedelem szerint, akit nem vesszőznek meg, a következő évben beteges lesz, s ha legény nem fog megházasodni, ha leány nem fog férjhez menni. A kisgyermekektől megkérdezték, hogy hányan vannak az aprószentek, s addig paskolták őket, míg meg nem adták a helyes választ. Ha semmiképp nem tudták végül elárulták nekik: 144 000 Maga a vesszőzés pogány eredetű termékenység- és egészségvarázsló szokás volt, amelyet az egyház is átvett. A gyermekeket e napon mustármagért küldték a szomszédba.
"Mustármagot jöttem kérni,
Tessék engem jól elverni."(Tiszahát)
December 31. Szilveszter napjához és az új év első napjához szintén rengeteg szokás kapcsolódik. Ezekről következő írásunkban lesz szó.
Irodalom:
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd.
Tátrai Zsuzsanna: Magyar Néprajz VII. Folklór
Kerkayné Maczky Emese: Karácsonyi ünnepkör
Cikk kategóriák
FB Fanbox
Címkék felhőben
Cikk kereső
Archivált cikkek
Hírlevél feliratkozás
Névnap
Könyv vásárlás
